Bodorka (Varsaszárnyú koncér, Göndér)

A bodorka vagy búzaszemű keszeg (Rutilus rutilus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Megjelenése:

Külső megjelenése igen hasonló a vörösszárnyú keszegéhez, a következők alapján azonban jól meg lehet őket különböztetni egymástól. A bodorka szája csúcsba nyíló, felső állású, szemköre piros, páros úszói sárgás téglavörösek, hátúszóinak kezdete egybevág a hasúszók kezdetével, Háta zöldes, oldalai ezüstös színűek. A vörösszárnyú keszeg szája középállású, szemköre narancssárga, páros úszói vérvörösek, hátúszója jóval hátrább áll, mint hasúszói. A bodorka életmódja is hasonló a vörösszárnyú keszegéhez. Kis termetű, legtöbbször 10-18 cm-es. Az első évben 3-5, a 2. évben 6-7, a 3. évben 8-10, a 4. évben 10-15, az 5. évben 14-16 cm nagyságú. Táplálékkal bőven ellátott vizekben nem ritkák 20-22cm-es példányok sem.

Előfordulása:

Hazánk szinte valamennyi vizében megtalálható a Velencei-tóban tömegesen. Szereti a csendesen folyó és állóvízű helyeket, nyáron főként a hínáros részeket keresi. Egész Európára jellemző faj, a déli félszigeteket kivéve. Kedveli a növényzettel jól benőtt, csendesebb vizeket. A bodorkacsapatok gyakran együtt járnak a vörösszárnyú keszegéivel. Táplálkozásuk is megegyezik.

Életmódja:

Rovarlárvát, aprócsigát, planktonrákokat, hínárhajtásokat fogyaszt.

Szaporodása:

Április elején 10-12 °C-os vízhőmérsékleten csoportosan ívik. A hímeken ilyenkor ún. nászkiütés jelenik meg. Gyökérzetre, algás kövekre, vízinövényzetre ragad sárgás 1-1,5 mm átmérőjű ikrája. Az ikramennyiség 20-100 000 testsúlykilogramonként. Az ivarérés a 2. ill. a 3. nyár után következik be. Elhúzódó ívása esetén képes kereszteződni közeli rokonával a vörösszárnyú keszeggel(ez a faj később ívik). Hibridjeik életképesek, mindkét faj jegyeit magukon viselik és nagyobbra nőnek a bodorkánál.

Horgászata:

Az apróbb bodorkát csaliként is fel lehet használni, noha nem olyan eleven és kevésbé szívós, mint a vörösszárnyú keszeg. E két halfaj egyébként többnyire vegyesen akad horogra. A különbség csupán annyi, hogy a bodorkor általában mélyebb eresztékkel fogható.A nagyobb példányokra is úszós felszereléssel horgásszunk. Rendszerint dévérezés közben kerülnek horogra.