Fodor Tamás kaposvári egyetemista 2008 november 13-án 12.20 kg-os csukát fogott a Rinyaszentkirályi-tavon. Két nap múlva, nov. 15-én fél egy körül újabb hatalmas csukát sikerült megszákolnia, melynek hossza 110 cm volt, súlya pedig 13.20 kg!


Szinte már őskövület

A hírnek utánajárva hamar kiderült, hogy mindkét kapitális jószág élőhalas felszereléssel került megfogásra minden különösebb cécó nélkül.
Tamás különben a szomszédos Rinyaújlakra való és csak azóta jár csukázni a tóra, mióta az elhíresült hatalmas csukáiról. Német vendéghorgász barátja javaslatára változtatott az addigi csali feltűzési módszerén, már nem a kárász hátúszója mellé vagy alá szúrja be a tűt, hanem a csalihal szájába akasztja. Szerinte így a csalihalnak szabadabb a mozgása, nagyobb távolságot jár be a vízközti felszereléssel. No de visszatérve az első tizenkét kiló fölötti fogásra: a gáton horgászott, a parttól nagyjából tizenöt méter távolságra egyszerűnek mondható 3.90 m hosszú Laserfish KT 260 Surf  Cast.Tel.Rod bottal. Masszív pecáról van szó, melynek öt gyűrűje van, csavaros fémbetétes orsótartója, amire GS Cyklon NG hátsófékes hétcsapágyas orsó került. Harmincas zsinórból 160 méter fér rá, ez parti úszós csukázáshoz bőven megfelel. A 0. 30-as Titan zsinór sem a világ csodája, 7.5 kg-os szakítószilárdsága az átlagos csukák megfogására kiválóan alkalmas. Különlegesnek talán csak a Crystal Pike 28 grammos úszója számíthat, meg a nem hétköznapi Pike Wire csukázóelőke és a Grizzly bronzszínű minőségi hármashorga.

Néhány kép a monstrumról

Kárászt mindig lehet venni a kikötő melletti haltartóból. Érdekes, hogy a Rinyaszentkirályi- tavon az ezüstkárász hordák mellett rengeteg a vörösszárnyú keszeg, bodorka és a törpeharcsa.
Átok a törpeharcsa és az ezüstkárász, de az is igaz, hogy épp ennek a két halnak köszönhető a rinyaszentkirályi csukák nem mindennapi gyarapodása.


Igazi boldogság a nagy fogás után

Hétköznapokon csendes a tó környéke, a környező erdőkből lejárnak inni a szarvasok, az erdő alatti horhosban lépten-nyomon dagonyázó vaddisznók nyomait lehet látni. Többnyire környékbeli horgászok áztatják ilyenkor a zsinórt, meg néhány ráérős horvát pecás, akik a nagy csukák miatt járnak oda. Hétvégeken megpezsdül az élet, a pécsi horgászboltosok színe-java,- akik különben mind nagyszerű pergetőhorgászok is-, megjelennek, hogy pergetve fogjanak néhány jobb halat. Magam is a pergetőhorgászat híve vagyok, de be kell vallanom, hogy igazán nagy csukát én is csak úszós felszereléssel fogtam idáig. Nem számolom ide a Kazahsztánban, Szibériában pergetve fogott nagy csukákat, mert ott ember csak ritkán jár, a csukák óvatlanok, ráadásul olyan hihetetlen mennyiségben vannak, hogy nagyon bénának kell lennie annak, aki nem fog egy óra leforgása alatt 10-15 darabot.


Egy fiatal horvát sporttárs gyönyörű zsákmánya

Szikrázó napsütés, 8-10 fok és szélcsendes idő várta Tamást november 13-án, aki egyetemi tanulmányait egy kis pihenővel megszakítva ebédtájban érkezett. Fél egykor eltűnt az úszó, rövid nyeletés után bevágott, és a fárasztás első perceiben nem is gondolt arra, hogy tíz kiló fölötti csuka lehet a horgon. A hal húzatta magát egy darabig, míg megvilágosodott neki, hogy ennek fele sem tréfa, és attól a perctől már a frászt hozta a horgászra. Nem szaporítom a szót, húszpercnyi fárasztás után került merítőbe a gyönyörű hal, melyen már látszott, hogy bőven tíz kiló fölötti lesz. Jó tanács a tógazdának, mert nem az első ilyen melák csuka kerül horogra a tavon az utóbbi hónapokban, a horgászok többsége általában kisebb méretű és öblű merítővel érkezik. Legyen kéznél a tóparti büfében néhány nagyméretű merítő, mert így elkerülhető az a néhány cirkuszba illő jelenet, ami megesik a szákolásnál. Arról nem is szólva, hogy kevesebb csuka verné úgy le magát a horogról. Fogás után a szokásos rituálé, fényképezkedés aztán visszaeresztés. Idén ősztől a Rinyaszentkirályi- tóról tilos csukát elvinni, mindez az értékes állomány védelmét szolgálja, meg azoknak az örömét, akik ilyen kapitális halakat fognak