Az aranyhal (Carassius auratus auratus) a Carassius auratus alfaja. Az aranyhal a legrégebben kitenyésztett és a legnépszerűbb akváriumi halak közé tartozik. Eredetileg az ezüstkárászból (Carassius auratus gibelio) tenyésztették ki különféle forma- és színváltozatban. Megjelenése a 11. századi Kínába nyúlik vissza. Először valószínűleg táplálkozási célokból tartották, majd a legtetszetősebb egyedeket "hobbi" célra továbbszaporították. A tenyésztés során sok szín és különféle típusú pikkelyek jöttek létre, ma létezik fémes, matt és gyöngyházfény-pikkelyű aranyhal is.

Az aranyhalat és az ezüstkárászt gyakran két különálló fajnak tartják, ez esetben csak az aranyhalat jelölik a Carassius auratus névvel, míg az ezüstkárászra a Carassius gibelio fajnevet alkalmazzák. Az aranyhalat önálló fajnak tartók gyakran az aranyhal alfajairól beszélnek. Pl.: Carassius auratus auratus, Carassius auratus argenteaphthalmus (Nguyen, 2001 - Diên Biên Phu, Lai Châu, Vietnam), Carassius auratus buergeri (Temminck & Schlegel, 1846 - Kína), Carassius auratus cantonensis (Tchang, 1933 - Kanton, Kína), Carassius auratus grandoculis (Temminck & Schlegel, 1846 - Japán), Carassius auratus langsdorfii (Temminck & Schlegel, 1846 - Japán), Carassius auratus wui (Tchang, 1930 - Csöcsiang, Kína). Mások szerint ezek csak a Carassius auratus auratus tenyészváltozatai.

A ma kereskedelemben kapható színvariációk mind mesterségesen kitenyésztett tenyészváltozatok. Az aranyhal az egyik legvaribilisebb díszhal, némely változatai nem is hasonlítanak egymásra. A "legegyszerűbb" változat a közönséges aranyhal, melynek fiatal példányai bronzos zöld színűek, a kifejlett egyedek fémes vörösesságra árnyalatúak, farkuk villás. Ezek a halak kaphatók fátyolfarkú változatban is. Népszerű még a tarka (Shubunkin), a hólyagszemű, a legyezőfarkú, az égrenéző szemű, a rizsszemes pikkelyű, a fekete teleszkópszemű, az oroszlánfejű, ragyásorrú és a gombafejű aranyhal is. Megkülönböztetünk egyszerű és osztottfarkú aranyhal-törzseket, ez utóbbiak nehézkesen mozognak, nem alkalmasak tavakba.

Az aranyhalak hidegvízi állatok, nem bírják a 20 foknál magasabb hőmérsékletet. Ennek ellenére hibásan gyakran tartják együtt trópusi halakkal. Gyakran elkövetett hiba az is, hogy gömbakváriumban tartják. Mivel rövid időn belül hatalmasra nőhetnek, igazából inkább tóba, vagy nagy akváriumba valók (legalább 100-200 liter). Békés természetűek, de csak aranyhalakkal lehet problémamentesen együtt tartani.

Mindenevő, kedveli a speciális aranyhaltápokat. A víz összes szintjét lakja, viszonylag lassan, megfontoltan úszik.

A nemek megkülönböztetése nagyon nehéz, az ikrás nőstények hasrésze duzzadt. Ikrarakó, az ivadékok mesterséges tápokkal felnevelhetők.