Leírás
Teste oldalról lapított, magas, a hát, de különösen a has erősen ívelt. A faroknyél rövid és magas. A fej aránylag kicsi, a homlok egészen lapos. A száj felső állású, az alsó állkapocs előbbre áll, mint a felső. Az úszók közül a mell- és a hasúszó aránytalanul kicsi, a hát- és a farokúszó jól fejlett. A hátúszó kezdete a has- és a farokalatti úszó közötti távolság felénél van. Utóbbi két úszó széle homorú, az úszók között pikkelyekkel fedett él húzódik.

Jászkeszeg

Leírás
A pontyfélék családjába tartozó jászkeszeget aranysárga és ezüstös szeméről, lapított magas testéről és apró csúcsba nyíló felfelé irányuló szájáról ismerhetjük fel. Testének színárnyalatai az ezüsttől a bronzig terjednek, háta sötétszürkés esetleg kékeszöldes. Feje közepes nagyságú, faroknyele rövid és magas és hasa sárgásfehér. Elterjedése Közép-Európától Skandinávia déli vizei, valamint Ázsia. Egészen 15 méteres mélységig megtalálható az édes és a brack vizekben.

Latin neve: Astacus Astacus

Angol neve: Freshwater Crayfish

Német neve: Flusskrebse

Francia neve: Écrevisse

Mérete: 20 - 25 cm.

Ázsia nyugati részétől egész Európáig a lassu folyású folyókban, tisztavizű patakokban él. Csak éjszaka hagyja el rejtekhelyét. Kisebb állatokkal, növényi részekkel, elpusztúlt állatok húsával táplálkoznak. Petékkel szaporodnak, amelyeket a potrohán hordoz. A kikelt kis rákok, ahogy felélték szikzacskójukat, leválnak az anyjukról és önálló életet kezdenek.

Csapó sügér

Leírás
Előfordulása különböző testformákkal és színekkel az élőhely és életviszonyok szerint a gyors folyású patakok kivételével szinte mindenütt elöfordul. A színe évszakok szerint is változik. Az alapszín zöldessárgától majdnem a feketéig terjed 5-9 sötétebb függőleges csíkkal az oldalán amik kitűnően elrejtik a nádasban és a vízinövények között. A hasúszók jellegzetes tüskét alkotnak. Az első hátúszó hátsó részén egy nagy kékesfekete folt különbözteti meg a rokonaitól pl.

Süllő

Leírás
Egyik legnemesebb hazai ragadozó halunk a süllő és egyben a sügérfélék legnagyobb képviselője vizeinkben. Feje hosszúkás, háta szürkészöld, oldala ezüstös színű. Szája csúcsbanyíló. A hátán kb. 10-12 sötét sáv látható, hátúszói és farokúszója is foltos. Színe élőhelyenként változó amit a víz jellege és aljzata befolyásol: a Balatoni süllők közismerten világosabbak más vizekben élőkhöz képest.

Álló és folyóvizekben egyaránt előfordul.

Nagyobb példányait jó íze miatt szívesen fogyasztják, kisebb példányai csukázáshoz, harcsázáshoz igen jó, szívós csalihalak. Széles testű, magas hátívelésű hal. Pikkelyei nagyok.

Színe aranysárga, hátán barnába hajló, nincsenek bajuszszálai. Iszapos, hínáros, elmocsarasodó kisebb tavakban találja meg legjobban életfeltételeit. Ugyanott él, ahol a compó. Horogra is többnyire vegyesen akadnak.

Az afrikai harcsa fogása egyre több horgászt „fertőz” meg, ami nem véletlen. Rendkívül szórakoztató egy-egy nagyobb példány kifárasztása, történjen az akár gyűrűs- vagy akár rakósbottal. Vannak azonban olyan apró trükkök, amivel még eredményesebbek lehetük. Lássuk, milyen tanácsokkal tud szolgálni Vidó Ferenc mesterhorgász az Eurohorgász olvasóinak, ha afrikai harcsát szeretnének fogni...
Ahhoz, hogy sikeresek legyünk meg kell ismernünk az afrikai harcsák viselkedését, szokásait.

A márna vagy rózsás márna (Barbus barbus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó faj.^[1]

Több elnevezése is ismert, mint brána, harcsaponty, havasi márna, marcihal, marina, martikeszeg, merenne, nagymarci, márnahal, rózsahal, tótkeszeg, tótkecsege, zsidóhal, tótkecegi-zsidóhal és rózsa márna.

Európai elterjedésű gazdaságilag is jelentős, halászati és horgászati módszerekkel egyaránt jól fogható faj.

Fenekező módszerrel is eredményesen horgászhatunk pontyra, főleg ott ahol a parttól messzebb tanyáznak és úszós készséggel már nem lehet elérni őket. A fenekező módszerek között is van többféle, van mikor a súlyt a szerelék végére tesszük, ilyenkor végólmos szerelékről  beszélünk. Különböző lehet az ólom formája is, folyóvizeken inkább laposat, állóvizeken a gömbölyűeket részesítsük előnyben. Csúszóólmos módszernél a hosszirányban átfúrt ólom a zsinóron szabadon fut, tehát a hal mikor felveszi a csalit akkor csak egy idő után érez ellenállást.

A ponty származását tekintve heves viták dúlnak. Thienemann nézetei szerint Kína, Japán, Közép- és Kis Ázsia egészen a Fekete-tengerig nyúló térségeinek vizei képezik a ponty eredeti hazáját. Európai elterjedéséről semmit sem lehet bizonyossággal állítani.A görögök és a rómaiak már ismerték és tavakban tenyésztették, felismerve értékes húsát. A középkorban szerzetesek nevelték, nagyra becsült böjti étel volt. Honos Spanyolország, Franciaország (a világrekord 37 kg-os példány is innen származik), Olaszország, Portugália, Svájc, Hollandia, Bulgária, Oroszország, Törökország, Románia, Magyarország számos vizében.

Ideális esetben, vagyis 18-20 fokos vízhőmérsékletnél és kedvező ívóhelyek meglétekor az ivarérett halak májusban és júniusban ívnak, bár az ívás elhúzódhat július közepéig is (kedvezőtlen vízhőmérséklet). Az ívás természetes vizekben szakaszos, vagyis akár napokig, vagy hetekig is eltarthat. Hidegfront betörés hatására az ívási folyamat megszakad, az ikrásokban képződött ikra visszafejlődik, és a hal szervezetében komolyabb károsodás nélkül felszívódik.Egyes számítások szerint a ponty kedvező esetekben testsúly kilógrammonkét 100 000-200 000 ikrát rak, egyes igen súlyos nőstények több mint 1 millió ikrát képesek kibocsátani.A megtermékenyített peték a fenékre süllyednek.

Valamelyik régi bölcs mondta, hogy mindenki találkozik legalább egyszer életében a szerencséjével, de sokszor nem is tudja. Sokszor megragadja, sokszor meg elengedi. A vadász és horgásznak életében mindig akad ilyesmi. Hadd mondjam el az én esetemet. Persze nagy sora van ennek, de kezdjük az elején.
Régen volt, akkor még elemi iskolás voltam, Istenem, erre még a visszaemlékezés is milyen szép! Hajlékony, száraz mogyorófavessző volt a horgászbotom, a zsinórom meg vékony házicérna.